Hát ez is eljött...
Holnap Robi autóval átmegy Angliába, vasárnap átveszi a kulcsokat. A cuccunk nagyobb darabjai, s életünk legfontosabb és legdrágább eredményei csütörtökön utaznak új állomáshelyünkre, Maidenheadbe.
Új állomáshelyet írtam, s bár nem gondolkodtam rajta külön, azt hiszem ez így jó megfogalmazása a dolgoknak. Kezdjük elengedni azt a kicsit magyar hozzáállást, hogy nem lehet mozdulni. Most itt, holnap már Angliában, s holnapután... ki tudja? :) Na jó, nyilvánvalóan nem cél naponta ugrálni, meg persze a gyerekeknek jó volna fix iskolába járniuk, de simán elképzelhető, hogy 6-7 év múlva jobb ötletünk támad, s továbblépünk. Meglátjuk. :)
Ha össze kellene gyűjtenem, hogy mit kaptunk Hollandiától nehéz dolgom lenne. A teljesség igénye nélküli felsorolás talán úgy kezdődne, hogy nyitottságot, támogatást.
Imádtuk és imádjuk a nagy alapterüleű házakat, óriási ablakokkal. Ahol most lakunk az álmaink otthona. Szerintem ha nagyon sok pénzünk lenne sem akarhatnánk ennél többet... Na jó egy lift persze szuper lenne, mert Dani nem lesz már könnyebb... :)
Remek város, rengeteg szép hellyel, gyönyörű múzeumokkal (sosem bocsátom meg magunknak, hogy nem jutottunk el gyerek nélkül a Rijksmuseumba...) mégis megmaradt emberléptékűnek. Ez klassz.
A museumkaart, ami egyszeri beruházással egész évben ingyenes múzeumbelépésre jogosít. Szuper! Kár, hogy még fél évig használhatnánk, de nem fogjuk. :(
Aztán az unásig tesztelt sültkrumpli... Vlaamse patat. Kihagyhatatlan. :)
Igazán jófej szomszédok. Mindkét oldalon egy-egy házaspár lakott, 2-2 férfi. :)
Szuperül felszerelt iskola, semmi extra, csak egy kis külvárosi iskola, 17 gyerekkel az osztályban, összetolt asztalokkal a projektmunkához. Vicces projektek - utoljára kalózos tematika volt. Persze interaktív tábla, aktívan használva. 1/2 9-től 2-ig, s ebben 2-szer is kimennek rohangálni az udvarra.
Az iskolaelőkészítőben 5-7 gyerek, 2 pedagógusra!
Hogy biciklivel járunk iskolába, hóesésben, esőben is.
Daniért házhoz jönnek, és haza is hozzák, minden nap. S bár nem teszteltük, de egész évben, talán évi 5 ünnepnapot leszámítva számíthatnánk erre, s az iskolára is. Nincs nyári, tavaszi és ősziszünet, s egyéb megoldhatatlannak tűnő, fejlesztés mentes időszakok.
Dani dolgai külön fejezetet érdemelnek, mert az természetes, hogy a kórházban mindenki beszél angolul, gond nélkül vált az ortopéd orvos, s mondja el angolul is a véleményét...
S alig egy hónap után javasolják, hogy regisztráljunk egy honlapon, hogy majd Dani nagyobb korába kaphasson az önkormányzat által fentartott akadálymentesített bérlakást!
S amikor szóba kerül, hogy elmegyünk, akkor a folyamatban lévő kerekesszék ügyét nem hogy leállítanák, hanem többször utánatelefonálnak a forgalmazónak, hogy ugye biztosan megérkezik időre. Ja, s ingyen, minden szükségessel és kevésbé szükségessel felszerelve...
Hogy az ittlétünk fél éve alatt kaptunk állítómodult, terápiásszéket kisasztallal, wc-modult, s hétfőn végül a kerekesszék is megérkezik... Mindezt úgy, hogy csak én vagyok pénzért biztosítva, havi kicsit több, mint 80 euróért, a gyerekeknek természetesen ingyen jár minden...
Igazán sajnálom, hogy elmegyünk. Persze biztosan szuper lesz ott is, sok minden van, ami könnyebb lesz Angliában, meg hát ahol együtt vagyunk, ott jó nekünk. De azért kicsit csak fáj a szívünk...
Ha kitaláltam mi lesz az új blog neve, megírom ide mindenképpen!
Drukkoljatok, hogy minden menjen a legjobb úton a jövőhéten!
