utolsó Hollandiából

Hát ez is eljött...

Holnap Robi autóval átmegy Angliába, vasárnap átveszi a kulcsokat. A cuccunk nagyobb darabjai, s életünk legfontosabb és legdrágább eredményei csütörtökön utaznak új állomáshelyünkre, Maidenheadbe.
Új állomáshelyet írtam, s bár nem gondolkodtam rajta külön, azt hiszem ez így jó megfogalmazása a dolgoknak. Kezdjük elengedni azt a kicsit magyar hozzáállást, hogy nem lehet mozdulni. Most itt, holnap már Angliában, s holnapután... ki tudja? :) Na jó, nyilvánvalóan nem cél naponta ugrálni, meg persze a gyerekeknek jó volna fix iskolába járniuk, de simán elképzelhető, hogy 6-7 év múlva jobb ötletünk támad, s továbblépünk. Meglátjuk. :)

Ha össze kellene gyűjtenem, hogy mit kaptunk Hollandiától nehéz dolgom lenne. A teljesség igénye nélküli felsorolás talán úgy kezdődne, hogy nyitottságot, támogatást.
Imádtuk és imádjuk a nagy alapterüleű házakat, óriási ablakokkal. Ahol most lakunk az álmaink otthona. Szerintem ha nagyon sok pénzünk lenne sem akarhatnánk ennél többet... Na jó egy lift persze szuper lenne, mert Dani nem lesz már könnyebb... :)
Remek város, rengeteg szép hellyel, gyönyörű múzeumokkal (sosem bocsátom meg magunknak, hogy nem jutottunk el gyerek nélkül a Rijksmuseumba...) mégis megmaradt emberléptékűnek. Ez klassz.
A museumkaart, ami egyszeri beruházással egész évben ingyenes múzeumbelépésre jogosít. Szuper! Kár, hogy még fél évig használhatnánk, de nem fogjuk. :(

Aztán az unásig tesztelt sültkrumpli... Vlaamse patat. Kihagyhatatlan. :)

Igazán jófej szomszédok. Mindkét oldalon egy-egy házaspár lakott, 2-2 férfi. :)

Szuperül felszerelt iskola, semmi extra, csak egy kis külvárosi iskola, 17 gyerekkel az osztályban, összetolt asztalokkal a projektmunkához. Vicces projektek - utoljára kalózos tematika volt. Persze interaktív tábla, aktívan használva. 1/2 9-től 2-ig, s ebben 2-szer is kimennek rohangálni az udvarra.

Az iskolaelőkészítőben 5-7 gyerek, 2 pedagógusra!

Hogy biciklivel járunk iskolába, hóesésben, esőben is.

Daniért házhoz jönnek, és haza is hozzák, minden nap. S bár nem teszteltük, de egész évben, talán évi 5 ünnepnapot leszámítva számíthatnánk erre, s az iskolára is. Nincs nyári, tavaszi és ősziszünet, s egyéb megoldhatatlannak tűnő, fejlesztés mentes időszakok.

Dani dolgai külön fejezetet érdemelnek, mert az természetes, hogy a kórházban mindenki beszél angolul, gond nélkül vált az ortopéd orvos, s mondja el angolul is a véleményét...

S alig egy hónap után javasolják, hogy regisztráljunk egy honlapon, hogy majd Dani nagyobb korába kaphasson az önkormányzat által fentartott akadálymentesített bérlakást!

S amikor szóba kerül, hogy elmegyünk, akkor a folyamatban lévő kerekesszék ügyét nem hogy leállítanák, hanem többször utánatelefonálnak a forgalmazónak, hogy ugye biztosan megérkezik időre. Ja, s ingyen, minden szükségessel és kevésbé szükségessel felszerelve...

Hogy az ittlétünk fél éve alatt kaptunk állítómodult, terápiásszéket kisasztallal, wc-modult, s hétfőn végül a kerekesszék is megérkezik... Mindezt úgy, hogy csak én vagyok pénzért biztosítva, havi kicsit több, mint 80 euróért, a gyerekeknek természetesen ingyen jár minden...

 Igazán sajnálom, hogy elmegyünk. Persze biztosan szuper lesz ott is, sok minden van, ami könnyebb lesz Angliában, meg hát ahol együtt vagyunk, ott jó nekünk. De azért kicsit csak fáj a szívünk...

Ha kitaláltam mi lesz az új blog neve, megírom ide mindenképpen!
Drukkoljatok, hogy minden menjen a legjobb úton a jövőhéten!

Újdonságok

Az a ritka pillanat adódott, hogy minden gyerek iskolában van, ami lehetővé tette, hogy ha csak pár perc erejéig is, de leüljek, megigyak egy kávét és elgondolkodjam a restanciáimról...
Hát igen, azt hiszem a blogírással meglehetősen elmaradtam, s már nem is tudom, hogy hol hagytam abba a beszámolók írását...
Sok minden történt velünk azóta, némelyek aprócskák, némelyek pedig "egetrengetőek", de baj az nincs szerencsére!

Tehát jelen állás szerint megtaláltuk az angliai házunkat, s várhatóan március elejével átköltözünk az Egyesült Királyságba. Bár ez meglepő ugrás lehet, de nekünk mégsem az. Szóval anno, amikor Robi igent mondott a munkára, azzal a kitétellel tette meg, hogy oké, lehet 'homeoffice', de idővel majd átköltözik. Erre akkor augusztusban nagyon könnyen mondtunk igent, hiszen annyi minden beleférhet az "idővel" meghatározásba. A főnöke negyedévben gondolkodott, Robi az év elejében... Hát március lesz belőle végül.
Persze gondolkodhattunk volna abban is, hogy felmond, s keres másik munkát, de egyrészt az nem ő lett volna, másrészt pedig van egy pár dolog, ami Angliában könnyebben fog menni. Ha csak egy példát mondok, akkor a nyelv miatti könnyebb ügyintézés. :) De a kicsik iskolai ügyeibe is könnyebben folyunk bele nyelvi akadályok nélkül...
Persze itt Amszterdamban is mindenki beszél angolul, de bizonyos pontokon azért megakadtunk. Például Dani rehabilitációs fődoktorbácsijával már nehezebben tudtunk dűlőre jutni. Beszélt ő angolul, de már az árnyaltabb dolgokról nem akaródzott neki erőlködnie...
Na mindegy, megyünk s kész. Ettől még persze sajnáljuk itt hagyni ezt az országot, Hollandia szuper, sokkal lassabb és nyugodtabb, mint Anglia lesz. De nyitva hagyjuk magunknak a lehetőséget, hogy még valaha visszaköltözünk. Szeretünk itt lakni, Dani szempontjából is nagyon korrekt. Megnézzük Angliát, aztán eldöntjük, hogy pár év múlva mit akarunk. :)

Mint fentebb írtam, mindenki iskolában. Bizony! Nem mondom, hogy egyszerű volt, de kicsit kevesebb, mint fél év alatt sikerült Daninak is indikációt kapnunk, s így fel tudták venni a suliba. Szuperül felszerelt és nagyon barátságos, holland mértékben nagyon messze van, ami pontosan 20 percet jelent autóval. De természetesen nem kell nekünk vinni, hanem jön a szállítószolgálat minden reggel a megbeszélt időben, s viszik a suliba, majd délután hozzák is vissza. Minden nap kapunk egy kb fél oldalnyi beszámolót (angolul) Dani napjáról, hogy véletlenül se legyünk infó hiányában. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy a kért időpontra legyen kész a gyermek, s hogy délután legyünk itthon, mikor hozzák. Kész csuda ez nekem, aki a magyar viszonyokhoz szocializálódott. Nemsoká megjön a vadi új kerekesszéke is (reméljük még itt leszünk akkor), amit ő választhatott ki egy katalógusból... de az utolsó küllővédőig minden szempontból... :) rengeteg segítséget kapnak itt a mozgássérültek és a szüleik is. We <3 NL!

Eszter és Samu ugyanúgy jár suliba, mint eddig, egyre ügyesebbek, bár beszélni nem beszélnek még hollandul. Tartok tőle, hogy már nem is fognak, de ki tudja, ugye... :)

Voltunk Magyarországon Karácsonykor. Kicsit tartottam tőle, hogy hogy fognak reagálni a jövés-menésre a kölkik, de szerencsére nem volt semmi dráma. Repülővel mentünk a gyerekekkel, Robi meg autóval utánunk, s itt is kiemelném, hogy mindki hős, s nagyon okosan viselkedtek végig. S mostanra már tudjuk, hogy Danival hogy lehet repülni, szóval az is oké már.
Kimentünk Dunakeszire is, azt gondoltam, hogy majd jól fájni fog a szívünk miatta, de jófej lakóink vannak, meg a személyes dolgainkat már kihoztuk, szóval megúsztuk a szívfájdítást. :) Gondolom az is segít, hogy most is klassz helyen lés házban lakunk, így nincs visszalépés egyáltalán.

 S ami fura, hogy nincs honvágyunk kicsit se. Persze az a tudat, hogy bármikor hazamehetünk segít, meg hát sok jót nem is hallani otthonról... A nagyszülők és a barátok persze hiányoznak, de a skype azért áthidalja a dolgokat.

Hát így állunk. Lassan be kell szüntetnem a szelmalmokfoldjen blogomat, s csinálnom kell egy... őőőő mi legyen az angliai blog címe? Javaslatokat kéretik a szerkesztőségbe küldeni "tanácstalanság" jeligére. :D

Üdv mindenkinek!

Fotókat teszek fel, ígérem!