Azzal kezdődött, hogy gyerekeink apja fel akart mondani a munkahelyén, hiszen lassan elpályáztunk az országból. a megelőző nap késő este kapott egy emailt egy fő-HR-es nénitől, hogy jaj, hogy a cégen belül ugyan holland munkahely nincs, de mit szólnák egy Angliához.
Érdekes kérdés. Elvi ellenvetésünk nincsen, sőt abszolút tudunk érvelni mindketten Anglia mellett. Nyilván egyszerűbb a nyelvi akadályok leküzdése, a gyerekeknek is könnyebb lenne segítenünk. Dani fejlesztése kb ugyanannyira megoldott, mint Hollandiában...stb. Szóval nem mondtunk nemet, sőt egy kicsit bele is éltük magunkat...
Mivel már megvolt a lefoglalt szállásunk Hollandiában, ezért oda érkeztünk meg, azzal a jelszóval, hogy ha konkretizálódik bármi, akkor mehetünk végülis onnan is.
A megérkezés nem volt akadályoktól mentes, mert bár beadtuk Daninak az altatót, s késő este indultak a fiúk, Dani már Mosonmagyaróvárnál felébredt, már nem akaródzott visszaaludni. Így az egyhuzamban utazás linzi kitérővel bővült.
A kicsikkel én flottul megérkeztem Eindhovenbe, sőt Dreurne-be is, de Robiék linzi éjszakázása miatt nem értek oda értünk a reptérre, gyalogosan, két fáradt gyerekkel (s két óriási bőrönddel) kellett egy Vakatieparkot megtalálnom. A városban nem volt taxi... Na jó, minden ügyesen megoldódott, s egy remek szállásra értünk. Magyarul szabadidőparknak fordítanám, egy zárt kemping, amiben szuper faházak és telepített lakókocsik vannak egy tó körül. Van saját fedett uszoda, közért, kocsma és éttermek. Szezonon kívül, alig voltak, hiszen a helyi gyerekek még iskolába jártak július elejéig.
Eközben Robi interjúzott.
Amikor letelt a hollandiai tartózkodásunk, válaszút következett. Maradjunk, vagy menjünk. Épp jól álltak a tárgyalások a munkahelyekről, ezért úgy döntöttünk, hogy megyünk Angliába.
Canterbury mellett egy golfklub szállásán laktunk. Gyönyörű környezetben, mókusok és nyuszik mindenhol. A chalet, amiben laktunk olyan, hogy most ezt becsomagolnám, s vinném magammal bárhova... Óriási ablakok, hatalmas ágyak, a két hálószobához, két fürdőszoba. Hát meg tudnánk szokni! :D
Mielőtt lerágnátok a körmötök elárulom, hogy wimbledoni tenisztorna miatt minden 100 km-es körzetben lévő szálláshely teli volt. Nem viccelek, tényleg teli!
Egy hét után beköltöztünk London Fulham kerületébe, ez kb Angyalföld Budapesten, nincs messze, de közel sincs. :D
Körbejártuk a kötelező turista látványosságokat, s rengeteget parkoztunk. Megszokható azért, hogy úron útfélen szuper játszóterek és szuper sétálóhelyek vannak.
Aztán elkezdtünk arról beszélgetni, hogy ha nem lesz konkrét munka a végen belül, akkor maradjunk-e Angliában, vagy maradjuk az eredeti terveinknél. Nem könnyű döntés mindkét serpenyőben van egy csomó érv mellette, kicsit kevesebb ellene. Hosszú lenne felsorolni mindent, de lehet, hogy egyszer megpróbálok egy csinos kis SWOT-ot összerakni belőle.
A döntés Hollandia, eredeti tervek szerint, csak kb egy hónap csúszással.
Sajnos, vagy hálistennek, de nem marad Robi a cégnél. Szerintem sajnálhatják. Szerintem ezt ők is tudják, de nem tudtak semmi használhatót ajánlani.
Lefoglaltuk a szállásunkat Haarlembe, s Brugge-ben való rövid megálló után megérkeztünk Hollandiába. Juppppiii! :)
Brugge csudás! Tényleg az.
Haarlem sem kevésbé. Egy csinos kis házban lakunk, nem messze a tengerparttól. Ami szerintem jéghideg. Samu mindkét alkalommal fürdött, amikor lementünk. :)
Fotókat legközelebb csatolok, mert ezek bizony még a gépben vannak.
Elkezdtünk nagy erőkkel házat keresni. Van egy nagy kupac elvárásunk, s tudtuk, hogy nagyon gyorsan pörögnek itt a lakások. Rengeteg volt, aki azzal jelentkezett, hogy ami a neten van, az már nincs is...
Az első, akivel megbeszéltük a randevút Észak-Amszterdamban volt. Előtte szétnéztünk a környéken. Szerettük.
Elmentünk, s már a belépéskor tudtuk, hogy na ezt, borzasztóan szeretnénk! Nagy nappali, normális méretű konyha, ezen felül még 4 hálószoba! A nappaliból terasz-kiskert, aminek a vége a csatorna partján végződik. A lehetséges motorcsónak kikötője.
Tudom, hogy ez Hollandiában nem nagy szám, de nekünk maga a csoda. :D
A tulajdonosok New Yorkba költöznek, s itt hagynak mindent.
Nem részletezem, bedobtuk minden meggyőző erőnket (ami nagyon is kell, mert itt rögtön helyi munkáltatói igazolást kérnek, ami nekünk ugye nincsen), s jupppppiiiiiii, meg van a gyönyörű házunk a következő évre!
Hát itt tartunk most.
Ami előttünk van, s nem kevés.
1. szerződés a házról
2. regisztráció az önkormányzatnál
3. iskolatalálás mindhárom gyereknek
4. egészségügyi dolgok rendezése, orvostalálás
5. autóvásárlás (ezt lehet, hogy Magyarországon kell intézni)
6. munkatalálás mindkettőnknek, de elsősorban Robinak
7. integrálódni a társadalomba, tanulni hollandul nagyon gyorsan
8. kiadni a dunakeszi házunkat...
ja, s itt hétágra süt a nap, 20-25 fok van, kicsit fúj a szél! Csak, hogy borzoljam a kedélyeket! :)
Örülök ,hogy sikerült házat találni .Kívánom,hogy a többi dolog is gördülékenyen menjen! Jó látni a gyerekeket, boldogság látszik a kis arcukon.Kívánom,hogy megtaláljátok számításotok odakint.Eszter furcsa,hogy sulis lesz,de a linket olvastam a suliról,teljesen más rendszer,talán ide is ilyen kellene ,hogy a gyerekek ne stresszelve menjenek suliba!!!Minden jót még egyszer és sok puszi.Várjuk az új híreket!:)
VálaszTörlés