A hollandokról általában

A mostani bejegyzésemben megpróbálok kicsit az itteni életről általában mesélni. Természetesen nem általánosítható és meglehetősen szubjektív véleményem következik.

Mi Amsterdam északi részének északi csücskében lakunk. Ez egy kertvárosi rész, egy kicsi lakótelep van tőlünk kb negyed órányira, minden más pedig az ismert holland típusú sorházas rész, néhány ikerházzas megtűzdelve.
Jellemzően úgy néznek ki ezek a házak, hogy a földszinten van egy nagy nappali és konyha, az emelet(ek)en pedig a hálószobák és fürdőszobák.
Kivétel nélkül mindegyiknek óriási ablakai vannak minden irányba, nekünk például a nappalink fala teljesen üvegből van (imádjuk!), de a konyhám is pulttól plafonig ablakos. Mint az közismert nem nagyon használnak függönyt a hollandok, ha olyan a nappalijuk, hogy nincs előtte előkert, hanem a járdáról lehetne belátni, akkor vagy sok virággal, vagy egy szemmagasságban elhelyezett vízszintes fóliával oldják meg, hogy mégse lássanak be az emberek önkéntelenül is.
A mi környékünk tele van csatornákkal, ami egyrészt klassz, másrészt térkép nélkül lehetetlenség tájékozódni. Hiszen hiába gondolod, hogy az irány jó, azt nem tudhatod előre, hogy hány vizes akadály kerül eléd, ahol vagy van híd, vagy nincs. S ha van is híd simán lehet, hogy autóval nem járható.

A közlekedésről általában: a helyzet az, hogy tényleg minden megközelíthető biciklivel. Ha véletlenül nem, akkor megoldják, hogy ne legyen akadály. Például Amsterdam közepén nincs híd, s mivel az Ij folyó elválasztja Noordot (az északi kerületeket) a belvárostól, ezért a helyi közlekedési vállalat _ingyenes_ kompjáratot üzemeltet 3 helyről a Központi Pályaudvarhoz (aka Central Station). Vagy mostanában, hogy elég erős és hideg szél fúj kijött a közlemény, hogy a biciklisek, ha rendelkeznek OV chipcaarttal (ez egy olyan kártya, amire pénzt lehet feltölteni az utazáshoz) _ingyenesen_ használhatják a tömegközlekedési eszközöket az időjárási viszontagságok miatt.
Mondjuk tőlünk már sokan inkább mopeddel vagy robogóval közlekednek.
Ami nagyszerű még, hogy autóval is elég könnyen lehet közlekedni. Imádjuk, amikor azt mondják, hogy "úúú, az kicsit messze van Önöknek" - ez kb azt jelenti, hogy 20 perc kocsival. Egyébként Amsterdamban szinte minden maximum 20 percre van, köszönhetően a szuper körgyűrűnek és jól elhelyezett gyorsforgalmi utaknak.
Nagyon sok embernek nincs autója. Egyszerűen azért, mert felesleges. Akinek viszont van, jólléttől függetlenül inkább a praktikum felé hajlik. Azt a fajta "puccoskodást", amit mondjuk akár Belgiumban vagy Svájcban láthatunk, itt nincs. Vannak új autóik, de inkább az erős középkategória, nagyon ritkán látni nagy terepjárókat vagy luxusautókat.

A praktikum az élet más területein is látszik. A dolgok valahogy mindig jól ki vannak találva. Olyan érzése van az embernek, hogy nem kell kiskapukon agyalni, egyszerűen csak működnek a dolgok (mégha visszautalva az előző posztomra, néha borzasztóan lassan is).
Szeretem látni, hogy minden bevásárló központban van suszter, akinek folymatosan van munkája. Több piacon is láttam mozgó harisnyajavító-szemfelszedő embert, akinél sorban álltak az asszonyok.

Apropó piac: Hollandiában van pár dolog, amit biztosan megtalálhatsz minden piacon. Sajtárus (mindent megkóstolhatsz, mielőtt vennél bármit is. S boldogan kóstoltatnak, ha látszik, hogy nem akarsz egyáltalán vásárolni. Hátha visszajössz még), halárus (mindenféle tengeri herkenytűkkel. Oké, mi közel vagyunk a tengerhez, lehet, hogy ez a szárazföld belseje fele másként van), virágárus (gyönyörű kész csokrétákkal, cserepes és vágott virágokkal. A magyarországi árak alatt jóval), sültkrumplis-kibbeling árus (na ez tényleg mindenhol van. Sültkrumpli nemzeti eledel, a kibbeling pedig rántott halrarabok mindenféle szósszal. Igen ízeletes. Még a gyerekek is szeretik, pedig válogatós egy banda), s természetesen zöldség és gyümölcs, tegnap volt holland eper (nyilván üvegházi, de akkor is jó volt látni) 3eur/kg. Ami még átszámolva sem olyan ördögi. Sok mag és szárított holmi, mindenféle kencék és oliva.
S hát a bolhapiac... Meglepő módon még Dani is imádja a bolhapiacozást, pedig ő hadilábon áll a vásárlással más körülmények között. 
A bolhapiacok közül magasan a kedvencünk az Ij-Hallen, ami egy óriási elhagyatott raktárépület együttes, kb olyan, mint lebontás előtt volt a Millenáris parkolója. Iszonyat lepukkant a környezet, óriási terekkel. S ide kiraknak rengeteg, hosszú pultokat, amire mindenki kipakolhatja a motyóját. Van, aki használt legót árul (nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy ez az alfája és az omegája a piacolásnak), kinőtt gyerekruhákat (1 eur-ért pulcsit venni, 4-ért meg GAP kardigánt...), fonalat, régiséget, táskákat... szóval kész kincsesbánya.

 Jaj, s hogy el ne felejtsem. 11-én volt SintMaarten nevű ünnep, amire a gyerekek nagyon készülnek énekekkel és lampionokkal. Majd este a szomszédokat végigcsengetik, énekelnek és begyűjtik a csokikat. Na most ez úgy nézett ki, hogy este fél7-kor még a gyerekeim nem tudták a dalt, csak azt, hogy csokit akarnak gyűjteni... :) Gyorsan megkerestük a youtube-on a nótát, s megtanultuk, majd a 4. helyen úgy fújták, hogy fel sem tűnt senkinek, hogy nem helyi erők egészen addig, míg a megköszönéskor ki nem került az "enyhe" akcentusunk...
S kb egy óra múlva maguktól akartak hazajönni, mert a hátizsák, amit vittünk teli volt csokival és nem fért már több bele... Szerintem ki fog tartani karácsonyíg, olyan sokat kaptak. (s halkan jegyzem, hogy szinte mindenhol, ahol fel volt kapcsolva a kinti villany, azaz várták a gyerekeket, ott igazából várták őket. Nem ám egy gumicukrot, hanem előrecsomagolt marsot, twixet, bounty-t kaptak...)

S hogy tényleg mennyire is jó a Hollandiában élő és holland gyerekeknek. Itt a Mikulás (SinterKlaas) most hétvégén fog jönni, belovagol a városba, örömünnep lesz, móka és kacagás! Felvonulás, csatornákon hajózás és vigasságok. Igazából pedig ugyanúgy, mint Magyarországon december 5-én hozza az ajándékokat a gyerekeknek, de addig is mindenféle programokat kerítenek a téma köré.

Most ennyi, most pár hétig biztosan nem jelentkezem, mert jövés-menés van Magyarországra és vissza.