Jogos a felvetés, hogy vajon eltűntünk-e itt Európa nyugati végén, s esetleg tényleg lapos-e a Föld, hogy leestünk a világ végén...
Hát nem estünk le szerencsére, de egy igen plátói oka van, hogy nem jutok a blogíráshoz: a gyerekeim igen magyar mese függők lettek, s mint olyat a holland kábeltévén nem tudnak nézni.
Nyilván megoldható más úton, de ennek a laptopom látta kárát. :) Vagyis, ha nem akarok a földön gubbasztva gépelni (általában nem akarok), akkor nem lesz folytatásos teleregény a blogunk. :)
Na de most kicsi írok, aztán megpróbálok a közeljövőben újra próbálkozni, mert van ám itt történés dögivel!
Szépen beleszoktunk a mindennapokba, bár a holland adminisztráció felülmúlja a magyart is. Ugyanis, amíg Magyarországon néhány ismerős közbenjárásával, vagy jól hangzó nevük emlegetésével, vagy esetleg némi anyagi jellegű ajándék meglobogtatásával hatékonyan lehet intézkedni, itt nem működik sem a kérlelő tekintet, sem egyéb korrumpálás... Azaz a dolgok szépen mennek a maguk útján, mégha az az út zötykölődik és lassú is.
Nagyszerű példa Eszter iskolaelőkészítő foglalkozása. Mikor láttuk, hogy az óvodai elhelyezés elég nehézkes, plusz nem dolgozom, tehát akár lehetünk is együtt, szóval egyszer csak beláttuk, hogy jó a nyelvi iskolaelőkészítő áprilistól úgy is iskolába kell mennie.
Samu iskolájának van egy ilyen tagintézménye, melybe a hiperaktív anyuka berongyolt egy szép szeptember eleji napon... A nénik kicsit bután néztek, de kaptam egy papírost, melyet töltsek ki az adatainkkal, s meggyorsítandó a dolgot adjak be náluk, majd ők belső postán átküldik a központnak. Amikor másnap leadtam, egy másik néni újra bután nézett, hogy mégis mit akarok, de amikor felismerte a saját papírosát átvette, s biztosított, hogy minden rendben lesz, ne aggódjak, 2-3 hét is simán belekerül egy ilyen sztoriba, de 2 hét múlva ugorjak be, rátelefonálnak a kérdésnek... Idáig maga a gyögyörűség a történet, jaj persze hozzá tartozik, hogy mindezt idáig angolul sikerült abszolválni... Na de, 2 hét múlva (napra pontosan, mert Eszter már nagyon rágta a fülünket, hogy mikor is kezdhet a "hollandia-óvodában") bementem, ahol szintén nagyon bután néztek rám, mégis mit akarhatok, hiszen a dolgok sínen vannak, majd postán kapunk egy konfirmációt és ők csak azzal léphetnek. Bepróbálkoztam jó magyar szokás szerint, hogy esetleg nem lehet-e hogy Eszter mégiscsak kezdhessen papír nélkül, hiszen úgyis meg fogjuk kapni... De nem, rend a lelke mindennek, nem lehet...
Oké, várjuk a konfirmációt. 4 hét telt el, amikor Robival felhívattam a központot, napokon keresztül próbáltuk elérni azt az egy nénit, aki tudhat segíteni nekünk... Mikor aztán végre sikerült közölte, hogy ő még csak nem is hallott a mi kérelmünkről, s küldjük be újra, de ne reméljünk gyorsabb választ, mint 2-3 hét... Na azért kicsit felszállt a lila köd. Átmentem az iskolába, ahol iszonyú jó fej az igazgatónő, hogy akkor most mégis mit csináljunk szerinte. Rögtön kitöltöttük együtt az online jelentkezési formát, kitöltöttük az iskolai végzettségemtől a bugyiméretemig gyakorlatilag mindent...
Majd vártunk... Eltelt 3 hét, mire sikerült újabb telefonálgatás után egy emailt kapni arról, hogy akkor a mellékletet küldjük vissza, s majd akkor...
Szóval november elejével a gyermek elkezdte a heti 2x2 órás előkészítő foglalkozást. Mivel túl magas az iskolai végzettségem, csak 2 nap jár ingyen, további 2 napért fizethetünk... Persze miért is ne. Így heti 4 nap 2-2,5 órás foglalkozást nyertünk 2 hónapnyi utánajárással...
A dolog kicsit sem praktikus, mert 2 műszakban jár azaz egyik nap 8,30-11-ig, másik nap 12-14,15-ig. Ehhez képest Samu iskolája 8.30-14-ig van, szóval egy 8-14,15-ig terjedő időtartamban alsó hangon 3x, de inkább 4x kell megjárnom az oda-visszát. Oké, nem drámai a távolság, bicóval 5-8 perc, de akkor is rendesen tematizálja a napomat.
Dani kanosszája ennél hosszabb, s még nem mondhatom, hogy sikerrel zártuk. :( Azaz tudjuk, hogy melyik intézmény lenne neki való, itteni mércével "nagyon messze" van, kocsival kb 20perc, de biztosítják természetesen a szállítást. Viszont mivel idén változtatták a rendszert senki nem tudja, hogy mik a folyamatok az új regisztrált gyerekekkel. Ennek okán mindenki nagyon akar segíteni, újabb és újabb frontok nyílnak, hogy kit keressünk, kit hívjunk, kire hivatkozzunk, aztán hetek telnek el, míg a végén nincs válasz. Itt is az van, hogy indikációra várunk, s addig míg nincs hivatalos papír nem tudunk kezdeni.
Szerencsére a régi jól bevált verzió működik, van itthoni konduktorunk, de ez anyagilag és oktakásügyileg sem a leghatékonyabb megoldás.
Viszont mindenki nagyon akar segíteni, s nagyon vicces, amikor elmentünk egy iskolába, csak megnézni, s már úgy várt minket a helyi ember, hogy "jaaa, mi vagyunk az a magyar család, akinek van egy sérült gyereke!!" - szóval Amszterdam szerte elhíresült család vagyunk... :D:D
Na tessék, az előző bekezdés megírása után kb másfél óra telt el, ebben elvittem Eszter az óvodába (egyszerűség kedvéért hívjuk így, mert az iskolaelőkészítő sokkal hosszabb) s megjött a védőnéni, aki elkérte a wifi kódunkat, fellépett a belső rendszerébe, kitöltötte az egész online jelentkezési formulát velünk, mindent amit csatolni kellhetett elküldette magának emailben azonnal, s visszajelezte, hogy jó, amit átküldtünk. Küldött egy pdf-et, amit segített is kitölteni, aláírtam és beszkenneltük. Úgy ment el, hogy egyszerre elintézett egy kb másfél hetes utánajárást... Na most le van esve az állam igazából.
Ja, s amitől igazán, hogy azon túl, hogy akkor a suli ügyet sínre helyezte, megemlítette, hogy két hetente kaphatunk hétvégi segítőt is, hogy (az ő szavait idézve) többet lehessünk a kisebbekkel, s csinálhassunk programokat velük is. (azok kedvéért, akik nem ismerik a pontos helyzetünket ez ezidáig úgy volt, hogy vagy Danit vittük magunkkal a "hátunkon", értsd húztuk a mély homokban a kerekesszékét a tengerparton, vagy nem mentünk inkább olyan helyre, ami nem akadálymentes). A hétvégi segítő pedig nem hazajön, s vigyázz Danira, mert az ugye nem túl jó, lévén, hogy halál unalmas, hanem elviszik programozni, ami neki valóbb.
Azt hiszem most közzéteszem ezt, olvasgassátok, aztán folytatom nemsoká! :)
Csatolok fotókat is, bár ezeket szoktátok látni a facebookon is. Legközelebb pedig írok végre Hollandiáról és Amsterdamról is! Meg a várható változásokról! Ígérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése